Töltött cékla és karalábé

Hozzávalók:
fél zsák szójagranulátum (Haas, ha másikból csinálod, akkor negyed)
2 nagy cékla
2 nagy karalábé (lehetőleg a zöld, nem a lila)
marék rizs
fél hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
fűszerek (só, bors, paprika, vegeta, tárkony, chili, szójaszósz, piros arany)
olaj
Idő: macerásabb, hétvégi recept, ajánlom hozzá az IQ diszkográfiát (ez és ez), amit fel is töltöttem, remélem, nem haragszanak a zenekar egykori tagjai. Remek püspökladányi hunpunk a 90-es évek végéről vicceskedő, néha komoly szövegekkel. Van benne ilyen refrén, hogy “a nő csak arra való, hogy legyen otthon ennivaló”, meg a “szaros bukta” című szám is remek, majd egyszer elkérem a receptet.
A hagymát felkockáztam, olajon pároltam (+só), majd rádobtam a rizst egy kicsit pirulni. Tűzről levéve mehet bele a pirospaprika, majd a vegetás vízbe pár órával korábban beáztatott szójagranulátum (lével együtt). Ízesítés kötelező, ami tetszik, mehet bele apróra vágott fokhagyma, bors, chili, tárkony, piros arany, szójaszósz, stb. Ez lesz a töltelék, kell rá víz, hogy a rizs megfőjön. Ha kész, félre lehet rakni.
Közben megfőztem a céklát meg a karalábét, külön-külön, mert talán nem ugyananyi idő kell nekik, meg a lila karalábé nem olyan szép. Az a jó, ha már puha a cucc és ki lehet vájni a közepét. Főzés után érdemes megvárni, amíg kihűl, majd megpucolni őket, karalábéról fás részt leszedni, ha lehet.
Céleszközöm nincs, szóval késsel levágtam a tetejét a zöldségeknek, aztán kanállal és késsel vájtam, ahogy bírtam. Beletöltöttem annyi tölteléket, amennyi belefért. A kivágott belsőket keverve olajozott tepsibe dobáltam aprítás után, a közepébe állítottam a töltött céklát és karalábét, majd indult a sütés (addig, amíg jó nem lesz). Lehetett volna a tetejére tejföl és sajt helyett dobni valamit, de nem volt semmi ötletem. Yofu valószínűleg fasza lett volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése