A legendás KA!booking-féle vegangulyás

Péntek-szombaton support buli lesz a Pogo Loco-ban, a szerb Reflections of Internal Rain-nek főztem ma a szokásos vegangulyást. Az alábbi cikket bőven a blog megszületése előtt írtam, a tervek szerint a Headshot 'zine 3. számában fog megjelenni nyomtatásban sok más recepttel.

KA!booking vegangulyás


Kedves olvasók! Ma nagy titkot árulok el mindenkinek, a legendás KA!booking féle vegangulyás receptjét osztom meg a nagyérdeművel. A cél: 5-15 fő gyors megetetése minimális költséggel. Első lépés: menjünk el valami nagy shopping centerbe vásárolni, persze később a vendégül látott crusty bandának ne valljuk be, hogy az alapanyagok nem a kukából vannak, úgyse értenék, hogy ez nálunk nem így megy. A továbbiakban feltételezzük, hogy van otthon pár fűszer, szóval ezek beszerzését már korábban megoldottuk. Vegyük meg a következőket:

2 csomag előre csomagolt leveszöldség, ha van gulyászöldség, az még jobb. Másnap lejáró, akciós az ideális. Ha nem lenne ilyesmi, akkor íme a tartalma: vöröshagyma, fokhagyma, répák, petrezselyem, néha karalábé, zeller, esetleg egy kis kelkáposzta
1 zsák krumpli
2 kg kenyér (jó a gulyáshoz és laktató, szeletelt az ideális)
1 zsák szójakocka

Ha sok ember jön, érdemes venni plusz répát, mert azt minden true vegan gyerek szereti és jól néz ki a levesben. Mennyiségekkel a magyar konyha szabályai szerint bánjunk (mindent érzésre)!

Hazaérve dobjunk fel valami kellemes crust lemezt, így tuti jobb lesz a leves is, majd mehet a vegetás vízbe a szójakocka! Persze ezt már előző este be kellett volna áztatni, de kinek jut akkor eszébe? Mossuk meg a cuccokat, aztán lehet hámozni. A krumplit ráér majd később, de sokat nem érdemes szarakodni, ha 2 óra múlva kezdődik a koncert. Fogjunk egy minél nagyobb kondért, mi az erre kijelölt booking-kelléket használjuk, de anyué is jó lesz, ha másnap vissza tudjuk csempészni a konyhába. Forró olajba mehet a kockázott hagyma, majd amikor már jól néz ki (üveges, vagy mi), mehet bele a pirospaprika. Ezt hívják pörköltalapnak talán, fontos, hogy a paprikát a tűzről levéve dobjuk bele, egyébként keserű lesz. A szójakockáról a víz nagyját leöntve mehet ez is a kondérba. Amíg a szója megpuhul valamennyire, daraboljunk fel minden zöldséget! Különböző technikák léteznek, a karikázás macerás, szerintem a néhány centis felezett hosszúkás répák teljesen jók a gulyásba. (Fokhagyma kicsire.) A fűszerezést mindjárt részletezzük, hogy mikor érdemes, az jó kérdés, szerintem amikor eszünkbe jut. Ha megvannak a zöldségek, víz kíséretében mehet a csöbörbe. Néha érdemes kavargatni is.

Fűszerek: só meg bors mindenképp kell, a paprikát már beleraktuk. Jó még a babérlevél meg a köménymag, bár ezeket általában nem eszik meg a zenekarok, meg mosogatásnál macerás a leveleket szedegetni a tányérok közül. A leves alja általában a szervezőé másnap, persze ez lesz tele a köménnyel, szóval csak óvatosan! Ez után jöhet minden, amit talál az ember otthon: oregánó, tárkony, bazsalikom, vagy ami még van.

A csípősség külön bekezdést érdemel, alapszabály, hogy a csípős kaja jó, ráadásul nem érzik, mennyire rontotta el az ember az egészet. A kellemesen csípős kaját sok módszerrel el lehet érni, lehet már a pirospaprika olyan, lehet belefőzni egy jó erős zöldpaprikát, lehet chili-t szórni a levesbe, stb. Ha csak nem egy érzékeny all-girl pop-punk bandát szervez az ember, tuti lesz sikere.

Ha már főnek a zöldségek és a fűszerekkel is eleget játszottunk, jöhet a krumplipucolás, leginkább céleszközzel érdemes, azzal gyorsan megy. A krumpli olcsó és laktató, ideális kaja crustpunkoknak. Fontos, hogy gyorsabban megfő, mint a répa, szóval csak a végén kell a levesbe dobni. Formátumra a kocka a javasolt, de lehet mással is próbálkozni. Nem jó, ha szétfő, de a nyers még rosszabb.

Ha mindez benne van és nagyjából megfőtt, lehet kóstolgatni, egy hajnalig húzódó buli előtt a jó szervező még otthon bekanalaz a főztjéből egy tányérral, így legalább tudja, mit ad a zenekarnak. Már csak a szállítás van hátra, és mehet a rokk! Kenyérrel tálaljuk, jó esetben a banda már annyira éhes lesz, hogy bármit megeszik, szóval elégedetten fogadhatjuk a főztünket dícsérő szavakat a buli közben.