Ma az eddigi legextrémebb főztömről mesélek, jó egy hónapja készült, szóval nem biztos, hogy minden lépésre pontosan emlékezni fogok. Csak olyanoknak ajánlom, akik felkészültek az elvadultabb ízekre is. A recept egyébként fejből jött, olyan is lett.
Cukkinis cékla gnocchival
Hozzávalók:
egy zsák gnocchi
2 cékla
2 cukkini
egy hagyma
néhány gerezd fokhagyma
egy doboz szójatejszín
néhány kanál ecetes torma
fűszerek (só, bors, citromfű, szójaszósz, stb.)
Idő: kell főzni, meg sütni, meg kavargatni, lesz idő bőven belehallgatni a Blood Brothers néhány albumába. A Burn Piano Island elég király. Elvadult kajához elvadult zene!
Mint írtam, csak kb. emlékszem, mit hogy csináltam, szóval bátran módosítson mindenki a recepten! A céklákat megfőztem, jó, ha késsel átszúrhatók. Kihűlés után megpucoltam, felkockáztam, majd olajon hagymát pirítottam és ebben próbáltam valamennyire megsütni az eredményt. A sült cékla elég jó, így csak kicsit megpirultak. Legközelebb sütőben próbálkozom. Fűszereztem mindenfélével, például az extremitás jegyében kipróbáltam a citromfüvet, meg raktam bele sót, borsot, öntöttem rá szójaszószt. Idővel hozzáraktam a feldarabolt cukkiniket is, majd amikor már szimpatikus volt az eredmény, hozzáöntöttem a szójatejszínt (továbbra is a Joya típusú kis műanyag üvegesről van szó). A végén kanalaztam bele tormát, hogy még érdekesebb legyen az egész, kavargattam egy darabig, majd gyári gnocchival ettem meg. Egy-két napig jó volt, de a végére nagyon megutáltam, azt hiszem, egy részét ki is kellett dobnom. Szóval csak óvatosan. :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése