2010. május 16., vasárnap

Cukkinis cékla gnocchival

Ma az eddigi legextrémebb főztömről mesélek, jó egy hónapja készült, szóval nem biztos, hogy minden lépésre pontosan emlékezni fogok. Csak olyanoknak ajánlom, akik felkészültek az elvadultabb ízekre is. A recept egyébként fejből jött, olyan is lett.

Cukkinis cékla gnocchival


Hozzávalók:
egy zsák gnocchi
2 cékla
2 cukkini
egy hagyma
néhány gerezd fokhagyma
egy doboz szójatejszín
néhány kanál ecetes torma
fűszerek (só, bors, citromfű, szójaszósz, stb.)

Idő: kell főzni, meg sütni, meg kavargatni, lesz idő bőven belehallgatni a Blood Brothers néhány albumába. A Burn Piano Island elég király. Elvadult kajához elvadult zene!

Mint írtam, csak kb. emlékszem, mit hogy csináltam, szóval bátran módosítson mindenki a recepten! A céklákat megfőztem, jó, ha késsel átszúrhatók. Kihűlés után megpucoltam, felkockáztam, majd olajon hagymát pirítottam és ebben próbáltam valamennyire megsütni az eredményt. A sült cékla elég jó, így csak kicsit megpirultak. Legközelebb sütőben próbálkozom. Fűszereztem mindenfélével, például az extremitás jegyében kipróbáltam a citromfüvet, meg raktam bele sót, borsot, öntöttem rá szójaszószt. Idővel hozzáraktam a feldarabolt cukkiniket is, majd amikor már szimpatikus volt az eredmény, hozzáöntöttem a szójatejszínt (továbbra is a Joya típusú kis műanyag üvegesről van szó). A végén kanalaztam bele tormát, hogy még érdekesebb legyen az egész, kavargattam egy darabig, majd gyári gnocchival ettem meg. Egy-két napig jó volt, de a végére nagyon megutáltam, azt hiszem, egy részét ki is kellett dobnom. Szóval csak óvatosan. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése