Lilahagymás szejtán sóskával

A közétkeztetési sóskát soha nem szerettem. De mivel a spenóttal és a sárgaborsófőzelékkel is így voltam és mindkettő tök király, ha magamnak csinálom, tegnap vettem fél kiló sóskát, hátha jó lesz. Bevallom, nem szerettem meg, de azért sokkal jobb lett a házi, mint az iskolai.

Lilahagymás szejtán sóskával


Hozzávalók:
fél kg sóskalevél
néhány kis fej lilahagyma
5 dkg liszt
olaj
néhány kanál yofu (vagy tejföl)
szejtán
néhany krumpli
tetszés szerint barnacukor
fűszerek (só, bors, grill fűszerek, szójaszósz, stb.)

Idő: egy óra alatt szerintem megvan, hallgassunk a főzéshez Brutal Knights-t, akik jövő pénteken, 30. születésnapom alkalmából játszanak Budapesten, kötelező a rendezvény.

Mivel még soha nem csináltam sóskát, google segítségét kértem. A receptek nem sokban különböztek, én egy viszonylag egyszerű változatot próbáltam ki. Érdemes elolvasni, milyen egészséges, sok benne a C vitamin meg mindenféle egyéb. Elsőként megfőztem a krumplikat. A sóskát vízzel teli mosogatóba pakoltam, a szárakat letépkedtem, a maradék leveleket tálba gyűjtöttem (izgalmas meló!), majd a leveleket újra átmostam. Teszteltem az új konyhakésem, pillanatok alatt csíkokra vágtam a leveleket. Kevés olajat melegítettem, erre dobtam a leveleket, megsóztam, majd megcsodáltam, ahogy ronda zöld trutymóvá válnak a levelek. Igyekeztem elfőzni a levét és kicsit megsütni a cuccot, aztán szórtam bele kevés lisztet. Meg kell próbálni úgy csinálni, hogy ne legyen csomós. Kanalaztam bele yofut, aztán megkóstoltam az egészet, mert ez az újfajta yofu jóval édesebb, mint a régi. Rohadt savanyú volt még az egész, szóval nyomattam bele elég sok barnacukrot. Kavargattam egy darabig, aztán kész.

A szép apró lilahagymák is a piacról vannak, nyersen is szuper, de most karikázás után olajba dobtam őket és hozzáöntöttem a tegnapról maradt szejtánt kockákra vágva. A szejtánt a főzőlében érdemes elrakni a hűtőbe, pár napig eláll elvileg, és nem szárad ki. Szórtam a cuccra grill fűszerkeveréket, öntöttem rá kevés szójaszószt, kicsit pirítottam, majd már csak a tálalás és a zabálás maradt hátra. Finom lett, de azt hiszem, maradok inkább a spenótnál, az jobban bejön.