Kevés királyabb dolog van annál, amikor egy egynapos külföldi kiküldetés estéjének dátumát bújva a last.fm-en az ember kiszúr egy olyan bandát, amit már évek óta nem látott, de havi rendszerességgel hallgat. Most velem ez az szerencse esett meg, a Dean Dirg neve tűnt fel a weboldalon, a képemre pedig hamarosan kiült a vigyor. A céges feladatokat letudva már vitettem is magam Düsseldorfba, becsekkoltam egy puccos hotelba, átöltöztem punknak, majd nekivágtam a városnak. A recepciós csajnak fogalma nem volt, merre kell menni, szerencsére a koncert szervezője mailben elküldte a klubba jutáshoz szükséges információkat. Vonatra szálltam, mentem vele három megállót a központi pályaudvarig. A vonaton lógtam, mert nem működött a jegyautomata, de szerencsére nem jött a kaller. Volt még időm, szóval nekivágtam a városnak. Láttam bringaboltot, a kirakatban 3500 EUR körüli gépekkel, néhány templomot, feltúrt sétálóutcát, meg ilyenek. Semmi különös. Annyi azért látszik, mennyivel gazdagabbak errefelé az emberek, mint mi. Hollandia közelsége is feltűnő, rengeteg a bringás, mindenhol kiépített széles bringasávok húzódnak az utak mellett, minden fa tövében két fém bringakikötő pont áll. Laknék itt egy pár hónapig simán. Vacsorázni döneresnél akartam, mert az olcsó és gyors, kis keresgélés után meg is találtam Düsseldorf valószínűleg legjobb ilyen helyét. Az ott töltött kb. negyed óra alatt nem volt olyan pillanat, hogy ne szolgáltak volna ki 2-3 embert, pedig a 4 arab fickó olyan sebességgel pakolta össze a kajákat, hogy csak néztem. Egy dönert kb. fél perc alatt raktak össze, pedig nem olyan gagyi ám, mint az otthoni gyros, hanem van benne 3-4 féle szósz, 5 féle saláta, stb. Természetesen az én falafelem is frissen sült, kurva nagy adag volt és nagyon finom. Nem értem, hogy Budapesten miért nincs kultúrált gyrosos/döneres, csak a gagyik. Vagy még én nem találtam meg az igazit?
Az AK-47 klub nincs messze a központtól, a pályaudvarról 2 megállót kellett mennem metróval (vettem valami jegyet automatából, de nagyon nem volt egyértelmű, milyen kell, szóval lehet, hogy vonatjegyet lyukasztottam végül – szerencsére itt se jött ellenőr). A metrómegállótól pár perc sétára már feltűntek a falon az anarchista feliratok, majd a punkerek is, akik mindenfelé üldögéltek. A klub egy gyermekotthon szerű épület mellett állt, a falra festett sárkányok, majmok és egyéb érdekességek elég jól néztek ki. 2 EUR volt a sör, a bejárattal szemben pedig punk büfé volt. Hogy csak vegan kaja volt-e, azt nem tudom, de gondolom igen. Kár, hogy korábban már bezabáltam. A szervező a kezdést 20:30-ra írta mailben, a klubban már este 10-et emlegettek. Volt tehát időm üldögélni, sörözni, csekkolni az embereket. Egyre többen lettünk, úgy 150 punk simán összegyűlt. Elég fura ez egy szerda esti koncerten egy félmilós városban, Budapesten már 20-nak örül a szervező. Aztán rájöttem, hogy csütörtök ünnepnap, de akkor is… Időben vettem jegyet, amit jól tettem, mert este 9 körül kirakták a sold out táblát. Nem meglepő, maga a klub nagyon kicsi, kb. Simon’s méretű, csak kicsit szélesebb és nagyobb a színpad. 3 nagy disztró is kipakolt a klub előtt, voltak király cuccok (pl. NOFX 7”of the month összes egyben bootleg LP-n), de végül nem vettem semmit, féltem, hogy a koncert alatt nem tudnám hova rakni a lemezeket és bajuk esik. Sejtésemnek volt alapja…
Este 10-kor pontban kezdett a Press Gang nevű német banda (az este mindhárom fellépője német volt), és már itt elég komoly zúzás alakult ki a kis teremben. Játszottak már Budapesten is, szóval többen emlékezhetnek a nem túl gyors hardcore-punkjukra. Fasza volt, kb. fél órát nyomták. Kis szünet után kezdett a Sniffin’ Glue, amire már teljesen megtelt a kis terem és ment keményen a pogo. Hátrébb állva még biztonságban éreztem magam, próbáltam hárítani a fejemre locsolt sört meg a pogózó embereket. Az énekes elég nagy állatnak tűnt, jól produkálta magát a színpadon, GG Allintől tanulva verte a fejét mikrofonnal, amíg nem folyt a vére. Zeneileg a másik két bandához igazodtak, de vadabb, gyorsabb volt, mint a többiek. A rövid koncertet megkoronázták egy Holiday in Cambodia feldolgozással, amire persze nekem is be kellett állnom előre. Mintha pár részt kihagytak volna a számból, de így is remek volt. Miért nem játszik szinte soha senki DK feldolgozást koncerteken?
Végül a Dean Dirg lépett színpadra és elszabadult a pokol. Végig ömlött mindenkire a sör, faltól falig ment a pogó, lökdöstek, eltapostak, törött üvegeken lavíroztam. Maga a koncert kurva jó volt, de ezek a körülmények már kicsit zavartak, biztos öregszem. Az énekes a szokásos idióta kinézetével produkálta magát, most villogó gyűrűi is voltak, amiket néha a szájába vett. Darálták a már jól ismert félperceseket, az emberek ordítottak, amikor tudtam a szövegeket, én is. Remek volt. Ráadásként nyomtak egy Black Flag klasszikust (Nervous Breakdown), majd szétszéledt a nép. Vettem egy 7”-et, aztán a metró felé sétáltam. Gyorsan kiderült, hogy ünnepnap csak hajnal 3-kor megy a következő, szóval a hazagyaloglást választottam. A GPS szerint 4.9 km volt a táv, amit kevesebb, mint egy óra kellemes tempós sétával meg is tettem a düsseldorfi éjszakában. Pár részegen és sok bringáson kívül teljesen kihalt és csendes volt a város. A hotel melletti parkban két nyúl ugrándozott. Sáros lábbal, cigifüsttől és sörtől bőzlően hajnal 2 körül sétáltam be a 4 csillagos hotel kapuján, majd nyugovóra tértem. Fasza este volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése